CW Series

Találtam pár nagyon jó sorozatot amiket még igaz hogy nem játszanak de úgy néz ki elég életképesek.Legalább is az első évadot biztos lejátszák.Remélem :E

Melrose Place 2.0

Amerikai preimer ősszel lesz  Szeptember 8-án 21.00-22.00

A régi 90'-es évek beli sorozat modern változata.Mostanában felkapott ez a régiből újat.Vagy nincsen a rendezőknek fantáziája vagy mostmár ez a trendi.Mindenesetre én biztos nézni fogom.Már nagyon várom ^^

Trailer:  https://www.youtube.com/watch?v=rMzx-bInm0k

Vampire Diaries

Amerikai preimer: Szeptember 10-én 20.00-21.00 on CW

Elena és 15 éves öccse épp próbálják megemészteni szüleik elvesztését akik egy autóbaleset áldozatai lettek.Az iskola közeleg, és mivel Elena népszerű volt, mégnagyobb probléma elé néz.Ekkor felbukkan Stefan akiről kiderül hogy évszázadok óta békés vámpír. Ellentétben testvérével aki agresszív és vérszomjas vápmír.Kettejük harcáról szól a sorozat ami Elena és barátai lelkéért folyik..Mostanában nagyon felkapott a vámpír téma. Sikeres jövőt jósolok neki főleg mert mintha csak Paul Wesleyre öntötték volna a szerepet.Nagyszerűen fog alakítani. De ez csak egy vélemény a millióból..:D Azér nézzétek majd :)

Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=BgygFh6oLOw

Beautiful life

Amerikai premier: Szeptember 16-án

Két tinédzser bekerül a siker és a csillogás világába, a modell szakmába, ahol gyorsan rákell jönniük, hogy nem is olyan fényes az ottani élet. Ez a sorozat azért lesz jó szerintem mert amibe Misha Barton (The O.C.) játszik az csak jó lehet. Meg amúgy is .. egy Gossip girl stílusú sorozat már hogy ne állná meg a helyét. Remélem nem csak 1 évadot él meg. Várom már nagyon ezt is. Függő lennék? Nem hiszem..:D Szimplán sok a szabadidőm..=)

Trailer: https://www.youtube.com/watch?v=xvleMlhRrfk&feature=PlayList&p=E06644F9EE92C47D&playnext=1&playnext_from=PL&index=37

.

Egy napon egy fiatal megállt a város központjában és mondogatni kezdte a járókelőknek, hogy neki van a legszebb szíve a világon. Nemsokára nagy tömeg gyülekezett körülötte, és mindenki az ő csodálatos szívét bámulta. Semmi hibája nem volt az ő szívének. Egy karcolás, egy seb, egy repedés, semmi. Mindenki úgy találta, tényleg ez a legcsodálatosabb szív, amit valaha is látott... Az ifjú nagyon büszke volt a tökéletes szívére, és továbbra is dicsérhette önmagát. Egyszer csak a sokadalom közül egy öreg közeledett. Csendes hangú, mintha csak önmagához beszélne: - És mégis, az Ő szívének a tökéletessége nem hasonlítható az én szívem szépségéhez... Az összegyűlt tömeg kezdte az öreget figyelni, és az ő szívét. Az ifjú is kíváncsi lett, ki merészeli ezt tenni, össze akarta hasonlítani a két szívet. Egy erős szívet látott, melynek dobbanásai messzire hallatszottak. De tele volt sebekkel, helyenként a hiányzó darabokat másokkal helyettesítették, amelyek nem illettek oda tökéletesen, helyenként meg nem is pótolták, csak a fájó seb látszott. - Hogy mondhatja, hogy neki van a legszebb a szíve? -suttogták az elképedt emberek. A fiatal, miután figyelmesen szemügyre vette az öreg szívét, a szemébe nézett és nevetve megszólalt: - Azt hiszem, viccelsz, öreg. Nézd az én szívemet - ez tökéletes! A te szíved tele van hegekkel, sebekkel - csak könny és fájdalom. - Igen, szólt az öreg. A te szíved tökéletes, de soha nem cserélném el az én szívemet a te szíveddel. Látod... minden seb a szívemen egy embert jelent, valakit, akit megajándékoztam a szeretetemmel - kiszakítok egy darabot és a mellettem élő embernek adom, aki néha viszonzásul ad egy darabkát az ő szívéből. Mivel ezeket a darabokat nem lehet milliméterrel mérni, ilyen szabálytalan lesz, de ezeket nagyon becsülöm, mert arra a szeretetre emlékeztet, amit megosztottunk egymással. Néha csak én ajándékoztam darabokat a szívemből, semmit nem kaptam cserébe, még egy darabkát sem a szívükből. Ezek a nyílt sebek, az üregek... hogy szeresd a körülötted élőket, mindig egy bizonyos kockázatot feltételez. Bár vérző sebeket látsz, amelyek még fájnak, mégis... azokra az emberekre emlékeztetnek, akiket így is szeretek, és talán egyszer visszatérnek, hogy az üres helyeket megtöltsék a szívük szeretetével. Érted most, kedves fiam, mi az én szívemnek az igazi szépsége? - fejezte be az öreg csendes hangon, meleg mosollyal. A fiatal bátortalanul odalépett az öreghez, kiszakított egy darabot az ő tökéletes szívéből és reszkető kezekkel az öreg felé nyújtotta. Az öreg elfogadta, és a szívébe rejtette, majd ő is kiszakított egy darabot az ő csupa gyötrelem szívéből és a fiatalnak adta. Igaz, hogy nem illett oda tökéletesen, de így is szép volt. A fiatal bámulta a szívét, amelyre már nem lehetett azt mondani, hogy tökéletes, de szebb volt, mint valaha. Mert a valaha tökéletes szíve most az öreg szívének a szeretetétől dobogott... 

hangulat. . .

- Azt mondtam ne mozdulj különben meghalsz!
- Én meg azt mondom már meghaltam. és mozdulok...

nem-e, vagy mégis, de talán egyszer túl kell lenni rajta... vagy ha igen, de mégsem, akkor jön a lépés, a következő, de nem mindig jó az, ami előre visz, néha menni kell hátra... de lehet, hogy, vagy nem, na akkor van az, hogy te magad sem tudod miről beszélsz... 

nem vagyok különleges. nem vagyok valaki ott, ahol mindenki az akar lenni. néha úgy érzem, láthatatlan vagyok; akik szembejönnek velem a folyosón és a szemembe néznek, mintha keresztülnéznének a fejemen.

Riddler

Felelj -
innen vagy?
Innen-e, hogy el soha nem hagy
a komor vágyakozás,
hogy olyan légy, mint a többi nyomorult,
kikbe e nagy kor beleszorult
s arcukon eltorzul minden vonás?

Hány életet élünk? Hányszor halunk meg? Azt mondják az ember a halála pillanatában 21 grammot veszít a testsúlyából .Mindenki. Mennyi az a 21 gramm? Mi vész el vele? S mennyit nyerünk?

Mozgalmas egy álmom volt.Mintha megszületnék. Levegőt veszek. Fény éri az arcom.Ordítok. A szívem ver hogy: bamm bamm bamm. . .A legijesztőbb, mikor megtörténik. Mikor átváltozom. Később elvesztem a fejem. Az jó érzés.

Marionett-bábú vagyok

Rejtsd el az arcod mindig, ne lássák, hogy nevetsz
Ne lássák, hogy sírsz, ne lássák, hogy szeretsz
Csak tedd amit kell, először bizonyíts magadnak
Fejleszegve használd fel, ha benned a harag nagy.

Ne sajnálj, arra ott vagyok én magamnak,
Meg az arc a tükörből, hogy megmondja: szar alak vagy!
Falaknak mesélek, a szobám mindent látott
Csak vele voltam őszinte, de lehet azt is kár volt.


 

|soha.semmi.|mert.|mindig.|csak.kicsit.|pedig.|de.hiába.|mert.annyira.|csak.|és.miért.|nem.értem.|nem.sokat.|hát.ennyi.|

"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani.
Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad,
hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak,
határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak.
Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel
lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve,
irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. 
Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket 
kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, 
hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. 
Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs aki megértsen"

..Mint a víz

"Egy ilyen történetet, mint az enyém sosem szabadna elmesélni.Mert az én világom épp oly tiltott, mint amilyen törékeny.Amint oda a titokzatossága, megszűnik létezni.Nem Gésának születtem annyi bizonyos.Mint oly sokszor különös életem során, a véletlen sodort oda.Anyám betegsége akkor tudatosult bennem először, amikor apám visszadobta a halat a tengerbe.Az nap este éhesen feküdtünk le.Apám azt mondta azért, hogy megértsük mi az üresség.Anyám mindig azt mondta, hogy a nővérem olyan akár a fa.Úgy gyökerezik a földben mint a Sakura fa.De nekem azt mondta, olyan vagyok mint a víz.A víz még a kövön keresztül is kivájja az útját, és ha elakad, a víz új rést talál magának. [...]

Ebben a pillanatban a kislányból, aki csupán az ürességgel nézett szembe, céltudatos valakivé változtam.Rájöttem, hogy ha Gésa leszek, az lépcsőfokként szolgálhat valami máshoz.Ahhoz, hogy helyem legyen az ő világában. [...]

Addig nem nevezheted magad igazi Gésának, míg egyetlen pillantással meg nem tudsz állítani egy férfit útközben. [...]

A szív lassú halállal hal meg.Egyenként hullatja el a reményeit, akár a fa a leveleit.Míg nem egy szép nap elfogynak.Nincs remény.Nem marad semmi.Kifesti az arcát csak azért, hogy elrejtse.A szeme akár a víz mélye.Egy Gésának nem lehetnek vágyai.Egy Gésának nem lehetnek érzései.A Gésa a lebegő világ művésze.Táncol, énekel, szórakoztat.Megtesz bármit amit kérsz, a többit homály fedi.A többi titok. [...]

Nem mondhatjuk a napnak, hogy süss többet.Vagy az esőnek, hogy ess kevesebbet.[...]De mégis.Megtapasztalni a kedvességet, annyi rosszindulat után, átélni, hogy egy kislánynak, aki bátrabb volt , mint hitte az imái végre meghallgatásra leltek..Hát nem nevezhető ez boldogságnak?Végtére is.Ezek nem egy császárnő vagy királynő emlékiratai.Ezek másféle emlékiratok."

Memoirs of a Geisha

"Hogy nézek ki? Mint Óz a varázsló? Kell egy agy? Kell egy szív? Gyerünk! Vidd az enyém! Vigyél mindent amim van..."

Maniac

 Az elején megpróbáltam ellenállni.Dehát az Alkonyat ide is leszállt..:DAzóta nem létezem nélküle.Olyan szinten kedvenc hogy fúú meg váá :D Mind a 4 és felet kivégeztem és én csak annyit mondok, hogy aki nem olvassa el nem is tudja miről marad le...Nem tudok választani.Nincs legkedvencebb kedvencem, mindegyiket imádom. Mostanában, a hangulatomnak köszönhetően talán a 2. kötet (New Moon).

 "Elvégre is hányféleképpen lehet összetörni egy szívet, miközben még mindig elvárják tőle, hogy dobogjon?" (New Moon)

-Bella, itt az idő. Végül is mennyi ideig tudunk Forksban maradni?[...]Ránéztem, megpróbáltam megérteni, mire gondolt.Ridegen nézett vissza. Egy émelyítő bukfenc ráébresztett, hogy félreértettem. 
-Amikor azt mondtad, hogy nekünk… - suttogtam.
-A családomra és magamra gondoltam – mindegyik szava független és eltérő volt.[...]
Vett egy mély lélegzetet, és lenézett vakon a földre, hosszú ideig. A szája elvékonyodott egész kicsire. Amikor végül felnézett, a szemei megváltoztak, kemények voltak, akár a szilárddá változott folyékony arany.
-Bella, én nem akarom, hogy velem gyere – lassan és precízen beszélt, jeges szemei az arcomon, nézte, ahogy megfeszültem, attól, amit igazán kimondott.[...]
-Te… nem… akarsz engem? – próbáltam kitalálni a szavakat, megzavartak, ahogy hangzottak, ebben a sorrendbe. 
-Nem.[...]
-Ne – a hangom most csak suttogás volt, a felismerés végigszivárgott rajtam, csörgedezve akár a maró sav az ereimben.  – Ne csináld ezt!
Csak nézett rám, és láttam a szemében, hogy a szavaimmal már elkéstem. Ő már döntött. 
-Te nem vagy jó nekem, Bella – megfordította előbbi szavait, így hát nem volt ez ellen kifogásom. Annyira tudtam, hogy nem vagyok elég jó neki.Kinyitottam a számat, hogy mondjak valamit, majd megint becsuktam. Ő türelmesen várt, az arcáról letörölt minden érzelmet. Újra megpróbáltam.
-Ha… ez az, amit szeretnél.
Egyet bólintott. Az egész testem elzsibbadt. Nem éreztem semmit a nyakamtól lefelé.[...] – Megígérem, hogy ez az utolsó alkalom, hogy látni fogsz engem. Nem jövök vissza. Nem foglak megint keresztül vinni egy olyan dolgon, mint ami ez volt. Tovább kell élned az életed, anélkül hogy beleavatkoznék. Olyan lesz, mintha soha nem léteztem volna.  
A térdem megremegett, mivel a fák hirtelen elkezdtek inogni. Hallottam, ahogy a vérem gyorsabban dobogott a fülem mögött. A hangja messzinek tűnt.
Ő kedvesen mosolygott. – Ne aggódj. Ember vagy.[...]
Elment.
Remegő lábakkal, figyelembe sem véve a tényt, hogy a kis cselekvésem hasztalan lesz, követtem őt az erdőbe.

Érezni akartam a hosszú zuhanást, repülni akartam. 
Tudtam, hogy ez volt a legbutább, legmeggondolatlanabb dolog, amit valaha is tettem. Ez a gondolat mosolyt csalt az arcomra. A fájdalom már attól is enyhült, hogy a testem tudta, hogy Edward hangja már csak másodpercekre van tőlem…[...]
A szél már erősen fújt, és felkavarta az esőt körülöttem.
Kiléptem a peremre, a szememet az előttem elterülő ürességre szegeztem. Éreztem a lábujjaimmal a szikla szélét. Vettem egy mély lélegzetet és benn tartottam. Vártam.

"Bella."

Igen? Nem válaszoltam hangosan, mert féltem a hangom széttörné a gyönyörű illúziót.
Olyan valódinak és közelinek tűnt. Csak akkor, amikor helytelenítette, amit csinálok, mint ahogy most is; hallottam a hangja igazi emlékét—a bársonyosságát, és a dallamos csengését, ami megalkotta a legtökéletesebb hangot az egész világon.

"Ne csináld ezt," kérlelt.

Te akartad, hogy ember maradjak, emlékeztettem. Nos, akkor nézd.

"Kérlek. Értem."

De másképp nem maradsz velem.

"Kérlek." Csak suttogást hallottam a süvítő eső miatt, ami dobálta a hajamat és teljesen átáztatta a ruháimat—olyan nedves voltam, mintha már leugrottam volna egyszer.

Lábujjhegyre álltam.

"Ne, Bella!" kiáltott most már dühösen, de ez a düh olyan nagyszerű volt.

Mosolyogva felemeltem a karomat, mint aki ugrásra készül, hagytam, hogy az eső áztassa az arcomat.
És elrugaszkodtam a szikláról.Sikítottam, ahogy szeltem a levegőt, mint egy meteor, de ez a sikoly a vidámság sikolya volt, nem a félelemé. A szél ellenállt, hiábavalóan próbálta legyőzni a gravitációt, ahogy zuhantam és forogtam a levegőben, mint egy rakéta mielőtt becsapódik a földbe. 
Igen! Visszhangzott a fejemben, miközben elértem a víz felszínét. Fagyos volt, hidegebb, mint amitől féltem, de ez a csípős hideg csak fokozta az ugrás örömét. 
Büszke voltam magamra, amint egyre mélyebbre merültem a fagyos fekete vízben. Egy pillanatig sem éreztem félelmet—csak a tiszta adrenalint. Komolyan, az ugrás egyáltalán nem volt rémisztő. Hol van itt a kihívás? 
De akkor elkapott az áramlat.
Küzdöttem, hogy benn tartsam a levegőt, és hogy bezárjam a számat, nehogy kiengedjem az utolsó adag oxigént. 

"Ússz tovább!" Edward sürgetően könyörgött.

Hova? Nem volt más, csak sötétség. Nem volt hely, ahova úszhattam volna.

"Hagyd abba!" parancsolta. "Ne merészeld feladni!"

"Küzdj!" ordította. "A fenébe, Bella, harcolj tovább."

Miért?

"Ne! Bella, ne!" 

A füleim megteltek a fagyos vízzel, de ezt a hangot tisztán hallottam. Nem érdekeltek a szavai csak a hangjára koncentráltam. Miért harcolnék, amikor boldog vagyok itt, ahol vagyok? Még így is, hogy a tüdőm levegőért könyörgött és a lábaim begörcsöltek a hideg víztől, elégedett voltam. Már elfelejtettem, hogy milyen volt az igazi boldogság. 

Boldogság. Ezt az egész haldoklás dolgot elviselhetővé tette. 

Rain on your parade..

 "Tudom, hogy fáj,
tudom, hogy félsz,
tudom, hogy inkább megdöglesz csendben, de azért se kérsz,
tudom, egyszer élünk,
akkor is minek,
te mindent megtettél,
tudom, hogy boldog
még sohasem voltál,
hiába villog a tévé, a diszkógömb, meg az oltár,
nincs benned semmi,
ami hasonlít rád,
mégis azt mondom én, tudom, hogy szeretsz titokban,
ott hever a szíved a sarokban,ahol mindig sötét van"

Hailie's song <5

yo, I can't sing good
I feel like singin'
I wanna fuckin' sing
'Cuz I'm happy
Yeah, I'm happy
Ha Ha
I got my baby back
Yo, check it out

Some days I sit , starin' out the window
Watchin' this world pass me by
Sometimes I think there's nothin' to live for
I almost break down and cry 

Sometimes I think I'm crazy
I'm crazy, oh so crazy
Why am I here, am I just wastin' my time? 

But then I see my baby
Suddenly I'm not crazy
It all makes sense when I look into her eyes

Sometimes it feels like the world's on my shoulders
Everyone's leanin' on me
'Cuz sometimes it feels like the world's almost over
But then she comes back to me 


My baby girl  keeps gettin' older
I watch her grow up with pride
People make jokes , 'cuz they don't understand me
They just don't see my real side 

I act like shit don't phaze me
Inside it drives me crazy
My insecurities could eat me alive